Ady Endre – Élet

Vágy, élet és sugár a lelkünk.
És utunk mégis koldus-út,
Jogunk van minden fényességhez,
Amit az élet adni tud.

Az élet már adott sokat,
Bódítót, furcsát és keservest,
De még valamit tartogat.

Óh, menni, menni,
Óh, élni tovább,
Bús kínok alatt
Járni, szenvedni,
De lenni, lenni.

ady endre - idézetek.wordpress

 

Pál Edit – Még itt van…

Még itt van a csókod a számon
és az illatod az ágyon
még hallom halkan a szavaid
ahogy lassan omlottak a falaid
érzem a kezed az arcomon
és az érzést hogy hozzád tartozom.
még látom ahogy este edzel
akkor is ha felbaszol ezzel
még látom ahogy a müzlid eszed
és a pohárból szeded ki jeget
még látom ahogy fázol
és morogsz ha sokat hibázol
még itt van az ölelésed
a hajnali őszinteséged
még itt van a hajad a kezemben
a hajgumid a zsebemben
még látom a családod
és az összes barátod
még itt van az összes emlék
a teraszon töltött esténk
még látom ahogy forgatod a szemed
mert a film közben én beszélgetek
még itt van a vodka-narancsod
és ahogy a szomorú filmeket unod
még látom ahogy a cipőid mosod
és az enyém állapotát ócsárolod
még érzem ahogy szeretsz engem
de azt is hogy hagytad hogy tönkremenjen
még hallom ahogy a szabályokat mondogatod
és ahogy mindenkinek az észt osztogatod
még érzem a keserű ízt a számban
mert nem égtél miattam aznap lázban
még érzem látom hallom emlékszem
de meddig marad ez rendszeremben
már félek hogy ennek tényleg vége
és ahogy átjár a helyzet hidegsége
már félek hogy örökre elfelejtesz
és hogy az agyad engem kiselejtez
és már nem csinálok mást csak félek.

pál edit - még itt van

Márai Sándor: Ajándék

És mégis, ma is, így is,
örökké mennyit ad az élet!
Csendesen adja, két kézzel,
a reggelt és a délutánt,
az alkonyt és a csillagokat,
a fák fülledt illatát,
a folyó zöld hullámát,
egy emberi szempár visszfényét,
a magányt és a lármát!
Mennyit ad, milyen gazdag vagyok,
minden napszakban,
minden pillanatban!
Ajándék ez,
csodálatos ajándék.
A földig hajolok,
úgy köszönöm meg.

Márai Sándor