József Attila – Születésnapomra

Harminckét éves lettem én –
meglepetés e költemény
csecse
becse:

ajándék, mellyel meglepem
e kávéházi szegleten
magam
magam.

Harminckét évem elszelelt
s még havi kétszáz sose telt.
Az ám,
Hazám!

Lehettem volna oktató,
nem ily töltőtoll koptató
szegény
legény.

De nem lettem, mert Szegeden
eltanácsolt az egyetem
fura
ura.

Intelme gyorsan, nyersen ért
a “Nincsen apám” versemért,
a hont
kivont

szablyával óvta ellenem.
Ideidézi szellemem
hevét
s nevét:

“Ön, amig szóból értek én,
nem lesz tanár e féltekén” –
gagyog
s ragyog.

Ha örül Horger Antal úr,
hogy költőnk nem nyelvtant tanul,
sekély
e kéj –

Én egész népemet fogom
nem középiskolás fokon
taní-
tani!

József Attila - tejberizsa.wordpress

Pilinszky János – Kánikula

A kardvirágok hegye véres,
gyors pengéjük szemembe vág.
Miféle forrón ömlő vér ez?
Véres lesz tőlem a világ.

Mi közöm e vad ütközethez?
Sötéten izzó alkohol,
elömlik, máglyát, tüzet tervez
az ég, a légies pokol.

A fák között, a fű tövében
árnyékok mérges füstje száll.
Konok kegyetlen szenvedéllyel
gyilkol és gyujtogat a nyár.

pilinszky janos - tejberizsa.wordpress.com

Sohonyai Attila – Ha nőt szeretsz

Ha nőt szeretsz, az legyen nő,

ne tétova leányka, kit a jelenidő

divat-ideálja dönt délibábba,

s nemtudomsága taszítja

kecsesből sutába.

 

Ha nőt szeretsz, tudd tisztelni!

A nő lenge, finom selyem,

ezért akárki nem viselheti:

ha nőt szeretsz, légy rá méltó férfi!

 

Ha nőt szeretsz, küzdj meg

érte. Elutasítása elveid pirosából

az elszántságot ki ne verje.

S ha elsőre alul is

maradsz, fel ne add;

ha nőt szeretsz, legyen érte

benned akarat!

 

Ha nőt szeretsz, mutasd neki,

-de csak neki!- néha nála is

törékenyebb vagy. Ha ő

olyan nőből van, tudja;

aki nőt igazán szeret,

csak érte s védelmére

lesz tömör vas.

 

Ha nőt szeretsz, őszinte légy,

ne csalfa. Volt épp elég már,

ki lelke zongoráját elhangolta.

S ha nőt szeretsz, tisztán legyen

neked ő az egy, ahogyan te

vagy neki:

 

ha nőt tudsz szeretni,

akkor vagy igazán férfi!