Félelmeink

A legtöbb félelmünk a jövőhöz kötődik, vagyis nem kapcsolódik a jelen realitásához. Ilyenkor mindig megkérdezem: miért pazarolunk értékes perceket a jelenből valamire, ami nem is biztos, hogy bekövetkezik? Miért kötünk ehhez a fikcióhoz érzéseket? Ez azért van, mert nem a jelenben élünk. Elfelejtettünk jelen lenni a saját életünkben. Vagy a múlton rágódunk, vagy a jövőtől szorongunk. A félelem kezelésének egyik legfontosabb kulcsa pedig az, hogy vissza tudjuk magunkat hozni a jelenbe. – Al Ghaoui Hesna

Al Ghaoui Hesna

Eszter hagyatéka (részlet)

Figyelj reám. A világ törvénye olyan, hogy ami egyszer elkezdődött, azt be is kell fejezni. Nem valami nagy öröm ez. Semmi nem érkezik idejében, semmit nem ad az élet akkor, amikor felkészültünk reá. Sokáig fáj ez a rendetlenség, ez a késés. Azt hisszük, játszik velünk valaki. De egy napon észrevesszük, hogy csodálatos rend és rendszer volt mindenben… két ember nem találkozhat egy nappal sem előbb, csak akkor, amikor megértek e találkozásra… Megértek, nem éppen hajlamaikkal vagy szeszélyeikkel, hanem belülről, valamilyen kivédhetetlen csillagászati törvény parancsa szerint, ahogy az égitestek találkoznak a végtelen térben és időben, hajszálnyi pontossággal, ugyanabban a másodpercben, amely az ő másodpercük az évmilliárdok és a tér végtelenségei között. Nem hiszek véletlen találkozásokban. – Márai Sándor: Eszter hagyatéka

Márai Sándor

Kosztolányi Dezső

Azok, akiket régóta várunk, többnyire akkor toppannak be, amikor borotválkozunk, vagy azon bosszankodunk, hogy összetörtünk egy új hanglemezt, vagy egy szálkát kapartunk ki ujjunkból, és még véres a kezünk. Az élet kicsinyes körülményei sohasem engedik meg az ünnepélyes, fölséges viszontlátásokat. – Kosztolányi Dezső: Esti Kornél

Kosztolányi Dezső – Idézetek (tejberizsa.wordpress)

Ottlik Géza

Két szóból többet értenek, mint húszból; viszont százszor kell ugyanazt elmondani. Vagy jobb egy erélyes rúgás. Máskor megteszi egy kurta tréfa. Egyszerre csak egy dolgot lehet kifejezni, s mindent túlozni kell, ferdíteni, megjátszani: elnyomorítani a teljes igazságot és az ember ép, egész lelkét: a valóságot. Van, aki a szerénységből ért, van, aki a szemtelenségből, s talán van, amiből még Schulze is értene: egy hadsereg és millió géppuska. – Ottlik Géza: Iskola a határon

Ottlik Géza – Idézetek (tejberizsa.wordpress)

A nő

Mondások

A nő olyan fele a férfinak, mint a nappalnak az éj, a lombnak a virág. (…) Csak ránézni is gyönyörűség. Hát még ha ő tekint szeretve ránk. Semmi se szebb, jobb, édesebb. Testének szépségét felül nem múlhatja a művészetnek semmi remeke. – Lelkének édessége földi üdvösségünk… (Gárdonyi Géza)

Gárdonyi Géza

View original post

József Attila – Születésnapomra

Harminckét éves lettem én –
meglepetés e költemény
csecse
becse:

ajándék, mellyel meglepem
e kávéházi szegleten
magam
magam.

Harminckét évem elszelelt
s még havi kétszáz sose telt.
Az ám,
Hazám!

Lehettem volna oktató,
nem ily töltőtoll koptató
szegény
legény.

De nem lettem, mert Szegeden
eltanácsolt az egyetem
fura
ura.

Intelme gyorsan, nyersen ért
a “Nincsen apám” versemért,
a hont
kivont

szablyával óvta ellenem.
Ideidézi szellemem
hevét
s nevét:

“Ön, amig szóból értek én,
nem lesz tanár e féltekén” –
gagyog
s ragyog.

Ha örül Horger Antal úr,
hogy költőnk nem nyelvtant tanul,
sekély
e kéj –

Én egész népemet fogom
nem középiskolás fokon
taní-
tani!

József Attila - tejberizsa.wordpress

Mint a fösvény

Eddigi helyén homályban ült, most azonban teljes fényben láttam arcát és alakját. Karcsú volt, és még alig nőhetett ki a leánykorból; csodálatos termet és a legtökéletesebb arcocska, melyet életemben megbámulhattam; szelíd szépsége, mint egy virágé; lenhajának aranygyűrűi szabadon övezik nyakát: ha szemében nem bujkálna ott az iménti hidegség, ellenállhatatlan volna. Könnyen hevülő szívem szerencséjére gúnyt és valami névtelen kétségbeesést láttam a szemében. Mindez eléggé meglepett. Nem érte fel a dobozokat: megmozdultam, hogy segítségére legyek. Úgy fordult felém, mint a fösvény, akit rajtakapnak, amint pénzét számolja. – Nincs szükségem a segítségére! – förmedt rám. – Emily Bronte

foto 55 - tejberizsa.worpress.com