Amikor beleszeretsz

Élvezd ki a naplementéket, a reggeli kávét, a nyári esőt, a téli napsütést, amikor a kutyád hozzád szalad, amikor hazaérsz, ahogyan tavasszal minden reggel madárcsicsergésre kelhetsz, amikor nyáron akkor kelsz amikor csak akarsz, az olcsó borokat, a késő esti beszélgetéseket, az utolsó szál cigit, az ellógott utolsó órákat, a mulandó fiatalságot, a lopott csókokat és azokat a hosszú, meleg öleléseket bármiről is legyen szó, remélem mindig lesznek majd olyan pillanatok, amikor beleszeretsz az életedbe. – Bukta Adrienn

amikor beleszeretsz - bukta adrienn foto

Pál Edit: Ez ma megint

Ez ma megint nem ment túl jól, csak négyig tartott a sötét, de ma Budapestre utazom, ahol felnőttem, ahova harmincegy év minden hordaléka köt, könnyű kavicsok és nehéz kövek. Mintha nem is a térben utaznék, hanem a múltba visz most ez a vonat, és ahogy pörög vissza a számláló, fogynak a kilométerek, úgy szakadnak le rólam az évek. Úgyhogy a szívem teljesen megbolondult, már egy helyben toporog, már a torkomba felugrott, és Kelenföldön, a vonat legfelső lépcsőjén állva már százhússzal teker, mert már csak egy pillanat és a talpam a hátadhoz ér, Budapest…

Pál Edit - Ez ma megint

Bukta Adrienn – Gyűlölöm

Gyűlölöm magam. Egyszerűen mindent gyűlölök magamban. Azt, ahogy kinézek, a bőröm, az alakom, azt, ahogy öltözködöm. Gyűlölöm a szemem, gyűlölöm a mosolyom, de talán azt gyűlölöm a legjobban, amilyen belülről vagyok. Egy ember vagyok, aki gyakran olyan semleges a világ felé, mintha csak egy gép lenne. Csak bambulok a semmibe, hallgatva azt, ahogy az a rengeteg hang a fejemben veszekszik. Lassan már a mosolygásra is képtelen leszek. Kiöltetek belőlem mindent, ami valaha jó volt bennem. Megöltétek azt a részemet, amit szerettem magamban. Ma már nincs, ami motiváljon és sajnos már én sem tudok senkit motiválni, nem tudok senkit boldoggá tenni, bárhogy is próbálkozom…

Bukta Adrienn - Gyűlölöm

Kosztolányi Dezső: Akarsz-e játszani?

A játszótársam, mondd, akarsz-e lenni,

akarsz-e mindig, mindig játszani,

akarsz-e együtt a sötétbe menni,

gyerekszívvel fontosnak látszani,

nagykomolyan az asztalfőre ülni,

borból-vízből mértékkel tölteni,

gyöngyöt dobálni, semminek örülni,

sóhajtva rossz ruhákat ölteni?

Akarsz-e játszani mindent, mi élet,

havas telet és hosszu-hosszu őszt,

lehet-e némán teát inni véled,

rubin-teát és sárga páragőzt?

Akarsz-e teljes, tiszta szívvel élni,

hallgatni hosszan, néha-néha félni,

hogy a körúton járkál a november,

az utcaseprő, szegény, beteg ember,

ki fütyürész az ablakunk alatt?

Akarsz játszani kígyót, madarat,

hosszú utazást, vonatot, hajót,

karácsonyt, álmot, mindenféle jót?

Akarsz játszani boldog szeretőt,

színlelni sírást, cifra temetőt?

Akarsz-e élni, élni mindörökkön,

játékban élni, mely valóra vált?

Virágok közt feküdni lenn a földön,

s akarsz, akarsz-e játszani halált?

Kosztolányi Dezső