Ottlik Géza

Két szóból többet értenek, mint húszból; viszont százszor kell ugyanazt elmondani. Vagy jobb egy erélyes rúgás. Máskor megteszi egy kurta tréfa. Egyszerre csak egy dolgot lehet kifejezni, s mindent túlozni kell, ferdíteni, megjátszani: elnyomorítani a teljes igazságot és az ember ép, egész lelkét: a valóságot. Van, aki a szerénységből ért, van, aki a szemtelenségből, s talán van, amiből még Schulze is értene: egy hadsereg és millió géppuska. – Ottlik Géza: Iskola a határon

Ottlik Géza – Idézetek (tejberizsa.wordpress)

József Attila – Születésnapomra

Harminckét éves lettem én –
meglepetés e költemény
csecse
becse:

ajándék, mellyel meglepem
e kávéházi szegleten
magam
magam.

Harminckét évem elszelelt
s még havi kétszáz sose telt.
Az ám,
Hazám!

Lehettem volna oktató,
nem ily töltőtoll koptató
szegény
legény.

De nem lettem, mert Szegeden
eltanácsolt az egyetem
fura
ura.

Intelme gyorsan, nyersen ért
a “Nincsen apám” versemért,
a hont
kivont

szablyával óvta ellenem.
Ideidézi szellemem
hevét
s nevét:

“Ön, amig szóból értek én,
nem lesz tanár e féltekén” –
gagyog
s ragyog.

Ha örül Horger Antal úr,
hogy költőnk nem nyelvtant tanul,
sekély
e kéj –

Én egész népemet fogom
nem középiskolás fokon
taní-
tani!

József Attila - tejberizsa.wordpress

Mint a fösvény

Eddigi helyén homályban ült, most azonban teljes fényben láttam arcát és alakját. Karcsú volt, és még alig nőhetett ki a leánykorból; csodálatos termet és a legtökéletesebb arcocska, melyet életemben megbámulhattam; szelíd szépsége, mint egy virágé; lenhajának aranygyűrűi szabadon övezik nyakát: ha szemében nem bujkálna ott az iménti hidegség, ellenállhatatlan volna. Könnyen hevülő szívem szerencséjére gúnyt és valami névtelen kétségbeesést láttam a szemében. Mindez eléggé meglepett. Nem érte fel a dobozokat: megmozdultam, hogy segítségére legyek. Úgy fordult felém, mint a fösvény, akit rajtakapnak, amint pénzét számolja. – Nincs szükségem a segítségére! – förmedt rám. – Emily Bronte

foto 55 - tejberizsa.worpress.com

Pillanatok

Élvezd ki a naplementéket, a reggeli kávét, a nyári esőt, a téli napsütést, amikor a kutyád szalad eléd amikor hazaérsz, ahogyan tavasszal minden reggel madárcsicsergésre kelhetsz, amikor nyáron akkor kelsz amikor csak akarsz, az olcsó borokat, a késő esti beszélgetéseket, az utolsó szál cigit, az ellógott utolsó órákat, a mulandó fiatalságot, a lopott csókokat és azokat a hosszú, meleg öleléseket bármiről is legyen szó, remélem mindig lesznek majd olyan pillanatok, amikor beleszeretsz az életedbe. – Szalay Csilla

Pillanatok - Szalay Csilla