Kaland a Munkaügyi Központban

Egy csípős januári reggelen a Munkaügyi Központ (a továbbiakban: hivatal) ajtaján belépve, a nagy tömeg meglep. A kormányzati kommunikációban a munkanélküliség csökken, úgymond kezelt probléma. A januári időpontot, az előző év decemberben egy – hivatali léptékkel mérve – rövid és egyszerű eljárás után kaptam. A szürke, fagyos január, nem hivatali ügyintézésre való idő, nagykabát, sál, kesztyű (az ügyfeleknek vagy a kezükben a ruhatár, vagy izzadnak) jobb lenne az ilyesmit tavasszal, talán kora nyáron intézni. De helyzet most van. Nincs állás. Szorgalmas, korán kelő, feladatot kereső és megoldóként, próbálok kalandot fabrikálni ebből a helyzetből. Óvatosan várom, hogy az ügyintézőhöz kerüljek és gyorsan átessek ezen az egészen. A tömegben sokféle arc, mind fáradt, néhány ravasz mosolyú, de a többség unott, egy néhányan a panoptikumban is megállnák a helyüket. A sorszámom felvillan, és amíg az ügyintézőhöz érek, átfut bennem: a hivatalokat nem szeretem, nagy rendszerek, és mint ilyenek már leírták az embert, csak személytelen közönnyel aktázzák őket. Hamar meglepetés ér, az ügyemet gyorsan elintézik, és mint ügyfelet méltóságteljesen kezelnek. Mi történt? Lehet, hogy a hivatal megváltozott? Vagy egyszerűen ahhoz, hogy ilyen kalandot megéljünk, csak az a kedvező pillanat kell, hogy a hivatal és az ügyfél szinkronba kerüljön. – Németh György – Egy tanár feljegyzései

egy tanar feljegyzesei 5 - nemeth gyorgy

 

Gustave Courbet

Gustave Courbet (1819-1877) – Sleep, 1866. – Ez a festmény jól mutatja Courbet érdeklődését az erotikus realizmus iránt… a vulgárisság vádját csökkentendő – a kor erkölcsére figyelve – mitológiai témát keresett… mégis korának kritikusai nagy felhajtást csaptak aktjai körül, de Courbet – egyszerűen csak – élvezte az ezzel járó nagyobb művészi hírnevet…(Németh György)

Gustave Courbet – Sleep

A vadvirágokról

Estefelé locsolok a kertben. A nap még dühödten villog, nem enged a harmincöt fokos hőségből. Elzárom a vízcsapot. Inkább lemegyek a kert végében csordogáló (esős időben gőgösen hömpölygő) patakhoz könnyedén átugrom. A túlparti mező mintha fittyet hányna az augusztusi hőségre. Az éles sárga fényben nézem a mező virágait, locsolás nélkül is fegyelmezetten virágoznak, sűrűn összeölelkezve, alázatosan és láthatóan boldogan… Majd lassan visszasétálok a kertbe a „civilizált” virágok közé… locsolás közben csodálkozva, megkönnyebbülve kissé irigykedve gondolok a vadvirágokra, igen, a természet rendben van, stabil… – Dr. Németh György – Egy gyógyszerész feljegyzései

vadviragok

Bárcsak mindenki olvasna

A könyvek, a világ tükrei letakarva vagy összetörve, az emberek alig olvasnak. Ha nem olvasnak az emberek, előbb-utóbb könyvek sem kellenek. Ha könyvek nem kellenek, akkor lassan az írók, költök is megkevesbednek. Ha viszont írók, költők nem kellenek akkor a rabszolgák egyre-egyre, többen lesznek… – Németh György – Egy gyógyszerész feljegyzései

németh györgy

A tenger az más

Nem szeretek utazni, de a tenger az más… A tengertől hazatérve még napokig a hullámok, a sós víz, a parti homok és a sziklák járnak a fejemben. A legerősebb emlékek a hajnali és a késő délutáni fürdőzések a tengerben. A színes-titokzatos tükröződések és árnyékok fényjátékai fürdés közben, ezt csak a tenger tudja… a tengeri táj e kellékeit hiába keresnénk máshol… A móló, a ringatózó jachtok az éttermek-étlapok minden a tengerről szól, ez nagy öröm és nagy küzdelem. A tengerparti emberek életkedvvel telítve kedvesek, kicsit nagyképűek, de nyugodtak, mert tudják – ha egyszer úgy alakul – a legvégén úgyis a tenger győz… – Németh György – Egy tanár feljegyzései

tenger - naplemente

A szenvedélyekről

A szenvedélyekről: sokáig nem mondunk le a szenvedélyeinkről…  de egy napon nyilvánvalóvá válik, hogy a szenvedélyeinkért nagyobb árat fizetünk, mint amennyit érnek. És innentől a szenvedély egyszerű kalkulációs kérdéssé degradálódik, per saldo felhagyunk vele… – Dr. Németh György – Egy gyógyszerész feljegyzései

a_szenvedelyekrol