Weöres Sándor – In aeternum

A tiszta változatlan messzeségben

ki mindég szív-közelnek áldozik,

világ-omlásként, mégis észrevétlen,

ime az Eszme majdnem változik,

 

ráhajló szomszéd fények szőttesében

előrehorgad, mint égi ladik,

örök-derűs szerelme ünnepében

a kívűle forrongó szomjakig;

 

idegen zűr cikáz domboru héján,

mely mindent elfogad és visszaver,

érintetlen szül a homoru belső,

 

a nála pompázóbb vágyak karéján

szinte hozzájuk-durvultan hever,

de nem ő lett más, csak leple, a rejtő.

 

Weores Sandor - In aeternum

Weöres Sándor – Ha nézem a világot

Ha nézem a világot
a világ visszanéz
azt mondom, összevisszaság
ő feleli, teljes egész.

Azt mondom, csupa valótlan
a semmiség ragyog
ő feleli, nézz meg jobban
a valóság én vagyok.

Azt mondom, merő idegenség
sok átsuhanó tünemény
ő feleli, nézz a tükörbe
amit ott látsz, az vagyok én.

Weöres Sándor 19