Te félsz szeretni

Te félsz szeretni! Nem mersz szeretni senkit sem! Félsz, hogy megint jön az önelvesztés… a fulladás… Túl fájdalmas lenne neked az igazi odaadás. Túl veszélyes. Életveszélyes. Tele vagy drótakadállyal! Véded magad, szögesdrótokkal. Jéggé fagyott tűz lángol benned. – Müller Péter

Te félsz szeretni

Pál Edit – Rengeteg cél

Rengeteg célom van az életben, a házamat kedves kis portává változtatni, a szerelmemnek jó párja lenni, egy szép esküvő otthon, sok gyerek. Rengeteget akarok táncolni, a zuhogó esőben állni, kertészkedni, megöregedni, jó ember lenni. Ezek az elsődleges céljaim. De most a szemem előtt egy erős füst van. Nem látok át rajta, zavarog, beszívom, megfulladok benne. Annyira szenvedek, hogy a percnyi megenyhülésért a halálra is készen vagyok. Vannak emberek, akiket szeretek, a barátomnak tartok, de ez a füstfal elválaszt tőlük. Van családom, de nem látok át a ködön, nem érem el őket. A céljaim, a vágyaim eltörpülnek a perc sanyarúsága mellett. Hiába van meg minden okom a boldogságra én bármikor elfogadnám a halált. A napokban kint dohányoztunk, egy instabil épület alatt. A nagy széltől az épület teteje megrogyott, recsegett ropogott, a vakolat szakadt. A velem dohányzó csajszi elrohant, hogy ne legyen baja, én csak szívtam a cigarettát, és elfogadtam, hogy bekövetkezik. Ez ilyen. És ez óriási nyomást tesz rám, bűntudatot és frusztrációt. Csak lebegek ebben a füstben, az életemben, remélem egyszer kinyílik az ablak, és kiszellőzik végre.

Pal Edit - Rengeteg cel