Weöres Sándor – In aeternum

A tiszta változatlan messzeségben

ki mindég szív-közelnek áldozik,

világ-omlásként, mégis észrevétlen,

ime az Eszme majdnem változik,

 

ráhajló szomszéd fények szőttesében

előrehorgad, mint égi ladik,

örök-derűs szerelme ünnepében

a kívűle forrongó szomjakig;

 

idegen zűr cikáz domboru héján,

mely mindent elfogad és visszaver,

érintetlen szül a homoru belső,

 

a nála pompázóbb vágyak karéján

szinte hozzájuk-durvultan hever,

de nem ő lett más, csak leple, a rejtő.

 

Weores Sandor - In aeternum

Advertisements

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out /  Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out /  Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out /  Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out /  Change )

w

Connecting to %s